herbandspicegarden.co.uk
(99) Sír, mint szalonna a tűzön. (107) Körmetlen macskának nehéz fára mászni. (111) Tyúk is kikaparja az igazságot. (120) Kinek szél a hite, tömlöc az országa. (134) Nincs a tudománynak rest ágyban fekvése. (152) Csak akkor dobd el a madzagot, ha már megtaláltad a kötelet. (154) Rokon, nem rokon, le a cseresznyefáról! (164) A farkas a szőrét elhányja, de a szokását soha. Ízlelgessük, szeressük, s alkalomadtán használjuk e székely humorral, élet- és természetismerettel átitatott szólásokat, közmondásokat! [i] A szerző ezúton is hálás köszönetet mond a Szőcsné Gazda Enikő néprajzkutatónak, a Székely Nemzeti Múzeum muzeológusának ezen írás létrejöttéhez nyújtott segítségéért.
Nézzük meg mit jelent ez a közmondás: Nem mind arany ami fénylik. Az első benyomás nagyon fontos az élet minden területén. De szabad-e végső következtetéseket levonni az első benyomásból? Nem mind arany ami fénylik jelentése Ami első pillanatra jónak, szépnek, értékesnek tűnik, az lehet egy szépen becsomagolt gagyi… Nem biztos, hogy a zöldségesnél a legnagyobb, legpirosabb alma a legfinomabb. A legnagyobb dinnye általában víz ízű, stb. A közmondás fordítva is igaz: ami csúnya, az attól még lehet értékes. Ahogy az egyik édesség reklám is felhívta régen a figyelmet rá: Ne ítélj elsőre! Az a csoki nem volt szép, ellenben nagyon finom íze volt.
Lapos. A lapost lepi a ménes, a dombost nem szereti. Ny. 18. – Beleütött erszényébe a lapos guta. E. – Kerülgeti a lapos guta. S. – Ki laposan fekszik, le nem hengeredik. – Lapos mint a deszka. – Lapos az erszénye. (Üres. ) E. – Megütötte erszényét a lapos guta. – Megütötte erszényét a lapos mennykő. D. – Nem mind lencse, ami lapos. – Simitsa meg a lapos guta. – Üres mint a lapos erszény. – Üsse meg a lapos guta. – Megterem minden a szentháromság laposán. (Szegedi piac. Pénzért minden kapható. ) Ny. 1.
[i] Minden negyedik-ötödik munka gazdájától – vagy talán annak nagymamájától? – díszes textilborítót is kapott, helyi varrottasok motívumaival gazdagon hímezve. Enikőtől tudom, a díszkötés sohasem volt Albert tanár úr elvárása. Ilyen az igazi pedagógus: nem kell mindent megparancsolnia, személyes karizmája megihleti és mozgásba hozza a világot. A kincsvadász szenvedélyével, s mégis féltő gonddal húzogatom ki a mappákat a megszürkült dobozokból. Egyik ámulatból a másikba esek, máris nagy terveket szövök. Aztán győz a ráció, két mappát másolnék le Enikő különleges kincseskamrájában: az egyik munkában különlegesen izgalmas kiszámolósokra bukkanok, ez bizony jól mutatna pompás kötésével egyetemben a Népi gyermekmondókáink világa c. kiállításunkon is, a széphalmi Magyar Nyelv Múzeumában. A másikban 177 közmondás hívogat. A sok szépség közül Szólásmentés-rovatomba ezúttal Gaal Zsófia–Akácsos Judit–Szakács Enikő Magyarhermányi néprajzi gyűjtés -ét választottam, ennek frazémakincséből szemezgetünk alább.
Munkájuk első hat lapján 177 szólást jegyeztek le (valójában 174-et, mert három adat kétszer is előkerül). A közlés során követem a három ifjú gyűjtő eredeti sorszámozását: vannak itt az egész magyar nyelvterületen általános szólások és közmondások, egy részük egységes szinte mindenfelé, nyilván azért (is), mert frazémakincsünknek régóta közismert, elemis tankönyvekben is előbukkanó példái: (9) Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik. (10) Ki hogy veti ágyát, úgy alussza álmát. (12) Nem mind arany, ami fénylik. (32) Nincsen rózsa tövis nélkül. (34) Lassan járj, tovább érsz! (49) A szakáccsal nem jó haragban lenni. (50) (Az) okos enged, (a) szamár szenved. (65) Bámul, mint borjú az új kapura. (89) Reszket, mint a nyárfalevél. (106) Ritka, mint a fehér holló. (108) Aki mer, az nyer. (109) Ki mint vet, úgy arat. (110) Nem a ruha teszi az embert. (117) Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. (118) Madarat tolláról, embert barátjáról (ismered meg). (125) Mindenütt jó, de legjobb otthon.
– A "standard" magyar közmondások "standard" változatainak rövid lajstroma –a 174-nek alig 9%-át teszik ki! – visszájáról megmutatja, mennyi helyi szín, mennyi helyi variáns, mennyi más tájakon már feledett, sőt sokszor teljesen ismeretlen rejlik ezekben a középiskolás munkákban. Nem szeretném eltúlozni forrásértéküket, de tény, hogy a teljes Albert-féle anyagtól a nagy számok törvényszerűsége miatt is várható még jónéhány novum: többek között olyan frazémák, melyek korábban még sehol sem jelentek meg nyomtatásban. Ezek biztos beazonosítása irdatlan filológiai feladat lenne, sőt – hála az Albert-anyag (szerencsésen megmaradt része) nagyságának, – maga a feladatokban közölt frazémakincs egyszerű sorbaállítása sem kis munka: mint említettem, több száz gyűjtésről van szó. Magyarhermány XIV-XV. századi református erődtemploma. Forrás: Annak esélye, a diákmunkákban helyi, korábban publikált gyűjtések másolásáról lenne szó, mind a világos tanári útmutatás, mind a gyűjtői módszertan, mind a diákmunkákból máig kitetsző lelkes hozzáállás miatt kicsi, nagyjából az mondható el itt is, amit már Ruszu Melinda közmondás-füzetkéje kapcsán régebben leírtam, vö.
Szólásmentés 14. Sőt a dolog valójában fordítva áll, az Albert Ernő vezette diákgyűjtések Albert tanár úr elhivatott néprajzi oktatómunkája évszázados kollégiumi hagyomány folytatói voltak, a legjobb darabok tehát gondosan tervezett munka gyümölcseként találtak utat a nyomtatásra került folklórgyűjteményekbe. Közülük a legismertebbek: Konsza Samu (szerk. ): Háromszéki magyar népköltészet, Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bukarest, 1957. és Albert Ernő–Faragó József (szerk). : Háromszéki népballadák, Kriterion, 1973. Ám térjünk csak vissza a fennmaradó 91% kérdésére! Ezen nagyjából egyharmad-kétharmad részben osztoznak az általánosan elterjedt frazémák helyi változatai és a kifejezetten tájjellegű szólások-közmondások. Az esetlegesen máig közletleneket értelemszerűen az utóbbi csoport rejtheti. Néhány érdekesebb változat az egyharmadból, melyeknek más, általános vagy legalább más tájról származó magyar változata is van. A jobb áttekinthetőség kedvéért ezeket már bekezdésekbe szedem: (13) A hazug embert hamarább utolérik, mint a sánta kutyát.