herbandspicegarden.co.uk
Sajnos tényleg csak ennyi történik, a többi pedig Dominic és Jane közeledéséről-távolodásáról szól, belső monológjaikról, s bármennyire szerethetőek mindketten, nekem ez egy kicsit kevés volt, különösen, hogy nem kell nagy képzelőerővel rendelkezni ahhoz, hogy az ember lánya kitalálja hogyan is fog végződni ez a történet. S ami azt illeti Dominic történetétől többet is vártam, hiszen ő volt a nyomozóiroda mozgatórugója, az a fajta pozitív hős, akinek tartása van, aki a nulláról kezdve egy teljesen új életet épített fel magának. S nem is azzal volt baj, hogy a volt menyasszonyával melegítette fel a kapcsolatot, hiszen soha nem szüntek meg egymást szereteni, hanem a körítés. Mert azok a belső vívódások, melyek mindkét részről bőven elöntötték a cselekményt, nekem bizony néhol már unalmasak voltak és vontatottá tették a történetet. Szép dolog, ha egy szereplőnek érzelmei vannak, de ennyi??? Ha volt előszó, akkor miért ne lenne utószava is a történetnek, ami igazándiból olyan volt, mintha az egész sorozatot lezárta volna egy nagy, egyetemes happy end-del.
Ne sírj értünk, mama, emeld fel arcodat... Felhős kicsit az ég, de azért nem tűnt el a nap. A fiúk az utcánkból még nem mentek el, ne sírj még, ne sírj értünk. Úgysincs sok pénzed, ne gyászruhára költsd, a jós ezegyszer téved, bár azt mondják, hogy bölcs... A kísértetek éjszakája nincs még közel, ne sírj még. Én se félek. Kergesd el a felhőt a házamról, kergesd el a felhőt a házadról, a hegyek fölött tisztul már az ég. Meglehet, hogy álmok nélkül, meglehet, hogy áldás nélkül, de holnap is élni fogunk még. Kereslek, barátom, mennyire messze vagy... Utad elveszítve kerülsz mindig távolabb. Ne fordulj el, egyre inkább szükségem van Rád, fújd a dalt kifulladásig. Kergesd el...